Palau Ubin, a trópusi sziget

2008.12.07. 22:00

 

Boldog Mikulást Mindenkinek!

 

Mikulás alkalmából, a hosszú hétvégén, ellátogattunk Szingapúr egyik (minta)szigetére, Palau Ubinra (a palau szigetet jelent nemtom-milyenül). Igazából a hosszú hétvége nem a Mikulás érdeme, hanem Ábrahám Prófétáé és az ő kicsi fiáé, Izsáké, aki áldozati "bárány" lett volna Isten szeretetének oltárán, de aztán az Öreg meggondolta magát... Ezen nevezetes alkalomra emlékezik most a muszlim világ apraja és nagyja. Ilyenkor kecskét, birkát és marhát "áldoznak" (ez utóbbi miatt kicsit neheztelnek is az indiaiak, akik protestálólag inkább dolgoznak egész hétvégén - na persze ez csak vicc:)), amit a rituálé után a családok és barátok (muszlimok és nem muszlimok együtt) jól befalnak. Ez a Hari Raya Haji ünnepe, ami itt nem okozott nagy kavarodást, de Malajziában biztos nagy buli volt.

Szóval Ubin szigetén kalandozunk, ahol a kedves látogató betekintést nyerhet az egykori  őshonos (élő)világba. Az őshonosság értendő a növény- és állatvilágra, az épített környezetre (hajdani település rendszer, tulajdonképpen falusi kultúra) és az egyszer volt életmódra is.

 

Ezen a kis szigeten - ahova a belépés szintén ingyenes, mint egyéb nagyon sok kultúrális jellegű helyre - harmóniában élnek az emberek (aki még itt maradt) és a természet. Tulajdonképpen egy ősi (70-100 évvel ezelőtti), rurális "település" ez, amit ma már csak egy-két ház jelez, az őserdőben, sok-sok kókuszpálmával. Itt az emberek a kókuszból és halászatból élnek (éltek), kis bádog viskókban laknak (laktak).

 

Ma már inkább csak turisztikai értéke van itt mindennek, mintsem komoly agrár-jelentősége, bár az igaz, hogy innen exportálnak kókuszt, ami elég híres is! Az ubini kis "falumaradék" bádogviskói inkább Románia vagy Fekete-Afrika egyik nagyvárosi putrijához hasonlítanak mintsem Szingapúr - az egyik legfejlettebb ázsiai kistigris -, egyéb kerületeire. Itt járva az ember láthat mindenféle állatokat is: vaddisznót, majmokat, meg valamilyen sárga csőrű fekete-fehér madarat, ami úgy "énekel" mint az újszülöttmentő legnagyobb igyekezete közepette. Na persze a vaddisznó nem olyan mint otthon, a Gemenci-erdő legmélyén, ezek itt amolyan szingapúri fajták. Méreteikben igazodnak Szingapúr méreteihez - kis ország, kis vaddisznó. Olyanok, mint a magyar csíkoshátúak csíkok nélkül, és nemigen nőnek nagyobbra. Egy kifejlett példány a 10-12 kg-ot is elérheti, amit ha megnyúzol és kibelezel rájössz, hogy a kisebb serpenyő is elég lesz... Malacot csak én láttam, mert a többiek még tolták fel a bicajokat a dombra. A majmok aranyosak, csak bénák (illetve az az egy amit láttunk). Kapott (vagy lopott) banánt valahonnan, felszaladt vele a fa tetejére...és leejtette. Aztán szomorúan pislogott lefelé, kicsit vakarózott még, majd elillant.

 

 

Egyébként ezen a szigeten nem sok mindent lehet csinálni. Van egy "központi" bádogviskós rész, itt tud az ember biciklit bérelni magának, amivel "kényelmesen" bejárhatja az egész szigetet. Ha valaki nem akar bicajozni, akkor gyalogolnia kell, illetve előre szervezett út esetén egy-két kisbusztaxi elérhető, de elég drága, és a szigeten bejérható utak összhossza nem éri el a 10 km-t, szóval csak a nagyon-nagyon lustáknak éri meg. A sziget keleti részén van egy vizes élőhelyet bemutató tanösvény, ami a mangróve mocsáron vezet végig. Jó időben (apálykor) érkezve látható a tengerfenék és a legbutább élőlényei, akik elfelejtettek visszavonulni a vízzel együtt, közöttük a legbutább egy fa.  Mi erről lemaradtunk, sajnos. Pedig a tanösvény tájékoztató ábrái szerint vannak itt kék korallok, variációk tengeri csillagra, meg mindenféle izék, amiknek angol neve sincs csak latin, mert olyan tudományosak.

 

 

A központi kiszolgáló negyedben vannak még éttermek (igazából kioskok ezek), ahol nagyon jókat lehet enni viszonylag olcsón, olcsóbban mint a főszigeten. Ezenkívül a sziget "belsejében" is vannak lokálok, ahol inkább csak hideg italokat lehet kapni, ahogyan azt az útszéli táblák is jelzik. A forgalmasabb útkereszteződésekben, pedig kis "bagaméri-kocsikból" árulják a hűtött kókuszt.

 

 

Hát inkább "látványosságnak" jók ezek a "presszók", mint tényleges vendéglátásra. Két vendéglátó-ipari egységet is meglátogattunk tengeri herkentyű fogyasztása céljából. Hát szó-mi-szó nagyon finom volt, mind a kétszer. Az ára kicsit borsosabb mint egy "normál" étkezésnek (3-5-szörös), de ha Magyarországon akarnánk ilyet enni, ennyiből nem jönne ki, az tuti! Az ebédünk kagyló paradicsomos-tojásos szószban, mézben sült garnélarák, bébi tintahal ropogósra sütve, zöldség és rizs volt, amihez kókuszt ittunk. Szerintem a legjobb itt a rák volt, tényleg mézes és finom puha. Mindez ~65  szingapúri dollár volt (8775 HUF) öt főre.

 

 

Ja igen, elfelejtettem mondani, hogy Betti kollégáival - azaz kettővel meg az egyikük barátnőjével - mentünk. Ők vannak az ebédről készült képen is, balról jobbra: Rose (Rózsi), a barátnő, mellette Rouquian (Rokián), a barátja és a jobb oldalon Daiqin (Dájkin), akinek lehet hogy rosszul írtam a nevét, annál is inkább mert ez a teljes neve, vezeték- és keresznév  is (csak nem tudom melyik melyik).

 

 

Nagyon jó fejek és Rouquian kivételével érteni is lehet őket, ha angolul beszélnek. Amúgy a nap végefelé már Rocky-t is egészen jól lehetett érteni, hiszen addigra megtanulta, hogy legalább háromszor ismételje meg, azt amit mondani akar, így ezt külön már kérnünk sem kellett. Egyébként Daiquin "fordított" angolról angolra, megismételve Rouquian szavait egy kicsit érthetőbben. Ez volt a leggyorsabb módja a kommunikációnak közöttünk. (Ez a meg-nem-értés igazából nem csak a mi hibánk, Betti egyik főnöke sem érti őket, néha neki is "tolmács" kell. Egyébként meg Betti mesélte, hogy van egy kollégája, akit a kínaiak is alig értenek, amikor "angolul" beszél!!!)

A vacsora pedig, mert még a kajáknál tartunk, homár(ok) vajban, sózott, gőzölt crab (kreb; asszem ez tarisznya rák lehet, de itt egy link róla), egy picúrka tengeri sügér fióka, zöldség, kínai "kenyér" (ami a magyar szalagos fánknak méltó vetélytársa, persze itt lekvár nélkül) és Tigris sör. A legjobb a crab volt, könnyű és omlós, állítólag a chili crab az igazi, ami ugyanez egy brutálisan erős zöldséges-chilis szószban. Ennek ára már busásabb volt: S$ 128, ami 17280 HUF, de ötfelé osztva már nem tűnik olyan vészesnek egy ilyen lakomáért.

 

 

 

Vacsora után pedig egy remekül felszerelt illemhelység várja a kedves vendégeket. (Érdemes alaposan szemügyre venni a "hófehér" kéztörlőt.) Így lesz az élmény igazi és éjszakába nyúló!! :)

 

 

Most pedig mindenkinek jó étvágyat! De ne kínaiba menjetek, mert csalódás lesz!

 

Utóiratnak pedig egy találós kérdés. Mi ez? Na, ezt megmondom én: ez egy vízzel teli zacsi, ami az asztalok közepe felett lóg, de mire való? (Esetleg a hatásmechanizmusról is írhattok egy pár szót, hogy ne csak tippnek tűnjön!) Aki helyesen válaszol, értékes ajándékot nyerhet!!! (Kis segítség a kajákkal foglalkozó fejezetben.)

 

 

 

 vissza a Kedvcsinálóhoz



A bejegyzés trackback címe:

http://szingapur.blog.hu/api/trackback/id/tr24812459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tibiapa 2008.12.12. 12:56:34

Ügyesek vagytok, köszönöm, hogy többet megtudhatok Rólatok.
Ne hanyagoljátok el, várom a folytatást.(Van egy-két elütés a szövegben.)
A vizes zacskó nehezék szél ellen? Hűtő-akkumulátor?
Sziasztok

Alex 26 2008.12.19. 10:10:55

Sziasztok!

Nekem is van egy ötletem. Nem lehet, hogy ez a földrengést, vagy a cunamit jelzi előre? Ha elkezd remegni a víz, akkor lehet bújni az asztal alá, vagy máshova...

Betti és Dani 2008.12.20. 04:44:09

Nem rossz ötletek, de nem ez a megoldás... Várjátok meg a kajás bejegyzést. Ott lesz egy kis segítség.