Elöljáróban csak annyit, hogy ez egy képmentes bejegyzés, mivel nem vittünk fényképezőgépet, úgyhogy mindenki vegye elő a fantáziáját, ha színes élményeket szeretne és színezze a sztorit saját stílusa szerint. Én is ezt teszem...

Ez az idei (tavalyi) Szilveszter különleges volt. Nem egy, de több okból is. Először is idén először előszilveszteri buliban is voltunk, nyilván 30-án. Ezt a "csendes-ülős" partit Betti helyi főnöke adta. A vendéglistán olyan előkelőségek szerepeltek (fontossági sorrendben) mint Őfelsége Jómagam és persze Betti, meg a többiek.  Egy tanítvány egy másik posztdoktor és neje Mexikóból, és egy kolléga Angliából és felesége Tongáról. Így ültük meg az előszilveszteri tort kilencen. Jó kis beszélgetés volt, kis szendvicsek, ezerféle, bor, sör, üdítő. A házigazdaasszony készítette a szenyókat; az összesnek az alapja az a nehéz sötétbarna német kenyér volt és rajtuk ementáli sajt fekete olajbogyóval, répaszelet felezett koktélparadicsommal, rokfort sajt dióval vagy almaszelettel, salátalevél sonkával, szalámi savanyú uborkával és agy csipetnyi tormával, főtt tojás-karika kaviárral, meg még sajtos valamis, amire már nem emlékszem pontosan, meg volt pisztácia, banán, és szőlő is. Hmmm, még most is összefut a nyál a számban. Telezabáltam magam tisztességesen, mondván rám ne panaszkodjon senki, hogy kéretem magam. Közben mindenféléről folyt a zsinatolás, trécselés, tere-fere. Már arra sem emlékszem, hogy pontosan miről beszéltünk. De azt tudom, hogy több fronton társalogtunk; Betti és én a házigazdaasszonnyal, Helennel - aki szintén svácji , mint szeretett ura, a háziember, Matthias - eszmecseréltünk az európai oktatási rendszer szingapúri manifesztálódásáról, minthogy Helen egy EU-s iskolában tanít német irodalmat és nyelvtant. Később kiderült, hogy jógázik és júniusban Budapesten lesz egy híres magyar jógaszaktekintély által fémjelzett nemzetközi "jógakonferencia" és workshop, ahol minden kedves résztvevő csiszolhatja jógatudását közös jógázásaik alkalmával. Mindezt megbeszélve (inkább a lányok, én csak rémülten hallgattam) rákanyarodtunk Budapest és kis országunk látnivalóira úgyis, mint Buda vára, Esztergom, Balaton, és társaik. Hogy közben a másik fronton miről folyt a csevej, azt nem tudom, de még csak nem is sejtem, mivel ott az angol srác, James volt a szószóló, akit, hát őszintén bevallom, úgy is nehezemre esett megérteni, ha direkt összpontosítottam, hátmég ha csak a saját beszélgetésemen kívül félfüllel hallottam. Aztán mire a két beszélgetés-szál, melyeken az este cselekménye bonyolódott, 11 óra felé összefonódott, kialakítva egy nagy közösségi társalgást, én már annyira elfáradtam, hogy arra meg már ezért nem emlékszem. Összességében, ami tuti az az, hogy halálra zabáltam magam, a többi már csak elmosódott, de szép emlék.

Elérkezett az év legeslegutolsó napja, dec. 31-e, Szilveszter. Gondolom mindenki sejti, mit jelent ez? Buli, pia, tűzijáték... Szerencsére volt egy buli-meghívásunk, Betti egyik kollégája szervezett egy kis összeröffenést a másik egyetem (ahová én "járok") exklúzív klubbjában. Hétkor kezdődött a party, valamiféle kaja, meg sör bennefoglaltatott az ingyenes belépőben, szóval mindenképen el kellett menni. Minekutána a hét órai kezdés kissé komolytalannak tűnt, elhatároztuk, hogy késünk egy kicsit. Azt gondoltuk, hogy kilencfelé odaárünk reggel és reggel ötfelé hazazuhanunk, megnézünk egy filmet és reggel hétkor, azaz éjfélkor feltelefonáljuk a családtagjainkat B.U.É.K.-ot köszönteni. Jól kitervelve mindent elindultunk. 10:40-re oda is értünk, mintegy négy órás késéssel, addigra már nyolc fő ott tobzódott, ebből kettő a házigazda, René, aki svájci, és felesége, Heike, aki osztrák (sógorasszony). A helyet, mint kiderült nem csak a mi társaságunk bitorolta, hanem 40-50 orosz cserediák is, Kamcsatkáról. Képzeljetek el egy igazi orosz arcot, meg egy igazi őskínai vágottszeműt, ha megvan, akkor nyomjátok őket egy fejre és már sejtitek is, hogyan néztek ki azok a srácok. Plusz amelyik már jó részeg volt, annak az arca még torzult is egy kicsit, de jó fejek voltak, adtak a kajájukból. Mire mi, mint utolsó befutók, átvettük a hangulatot, és kiszedtem a tányéromra egy-két rákot, meg ezt-azt, és szóba elegyedtem egy iszonyatos dagadt német kisasszonnyal, már el is jött az éjfél. Olyan hirtelen jött, hogy csak kapkodtuk a fejünket; egyik kezemben rák, a másikban pezsgő, a szám tele rizzsel, az első söröm fele még a korsóban döglik, és már koccintottunk is. Aztán kimentünk az utcára egy két csillagszórót, meg konfettit elpocsékolni, köszönteni az eljövendő Újévet. Tíz perc alatt kibohóckodtuk magunkat, és indultunk volna vissza, Betti táncolni én meg masszívan inni, de meglepetésünkre már takarítottak bent. Ekkor 0:20 körül járt. Megilletődve pislogtunk körbe, meg a házidazdákra, hogy mégis akkor most mi a f.szom lesz, tényleg ennyi volt? Nebasszameg! Aztán mondták, hogy itt ez a szokás: koccintás a hazára és koccolás haza. Most már tudom, hogy ezért kezdődöt a buli hétkor. Gondoltuk, ha így alakult, hát így alakult; legalább be tudunk menni a városba és egy trópusi szilveszteri utcabálon kimulatjuk magunkat. Aztán kiderült, hogy az sincs, mivel a szabadtéri közönséget a karhatalom tereli haza a tűzijáték után. Póruljártunk. Ücsörögtünk még egy kicsit hatan a bezárt klub ajtaja előtt, de az egyetemi biztonsági szolgálat hatvanéves, félszemű, sánta nagymama éjszakai szolgálattevője egyórakkor kirakta a szőrünket a kampuszból. Hazasonfordáltunk, mint vert sereg, aki hősiesen viseli a károkat; kitaláltuk, hogy szilveszteri mozimaratont tartunk reggelig, hogy legalább a telefonos-meglepetés-köszöntést megcsináljuk, de persze még a főcím alatt mindketten elaludtunk. Viszont nagyon jót aludtam.

Mindent összevetve szépen elbúcsúztattuk a 2008-as évet, bekajáltam, ittam egy-két sört és aludtam egy jót. Kell ennél több? Nekem nem.

 

B.U.É.K.

2009

 

 Két képet azért kerestem az interneten az eseményről. Szép lehetett, kár, hogy nem láttuk.

 

 

vissza a Kedvcsinálóhoz


 

A bejegyzés trackback címe:

http://szingapur.blog.hu/api/trackback/id/tr301000175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.