Szépjónapot, Kezicsókolom!

Hogytecciklenni? Teccik fázni? Na, ettől mindenkinek jobb kedve lesz akármilyen szar is az idő odakint. Csak tessék elképzelni a kellemes meleget, az összes illatot és a tavasz közeledtét...

Ez egy (talán) kevésbé érdekfeszítő, váratlan fordulatoktól mentes, illetve kevésbé terhes, tehát inkább szívbarát (jobb, mint a Flóra margarin) bejegyzés ebben az elektonyikus naplóban. Mint a cím is sejteni engedi a szingapúri füvész-kertben játunk ezen a szombati napon, ami lehet hogy vasárnap volt, már nem tudom. (Öregszem.) És itt találtunk rá a magyarság egyik jelképére is...

A különösebben nem felkavaró botanikus kert szintén ingyenesen látogatható minden élőlénynek fajtól, nemtől, politikai, etnikai, vallási hovatartozástól függetlenül 0-120 év között. Magáról a kertről csak annyit, hogy 1859 óta várja szeretettel a látogatókat jelenlegi helyén és formájában. Jogelődje 1822-ben alapult a sziget eredeti "tulajdonos"-alapítója, Sir Stamford Raffles, a nagy természetbarát igényei szerint, azzal a céllal, hogy kakaó és szerecsendió ültetvényeknek adjon otthont a Fort Channing Hillen. Ezen kívül még egy csomó érdekes dolog történt a kerttel, pl 1925-ban új kutató-igazgatója lett, Professzor Eric Holttum személyében, aki 1928-ban növénynemesítő laboratóriumot is építtetett, ahol hamarosan meg is kezdte az első orchidea termelő- és nemesítő-kísérleteit, amiknek eredményeiről (mármint a hibrid és nemesített orchideákról) egyébként világhíres a Botanikus Kert. Akit bővebb és talán pontosabb információk hoznának lázba, az gyorsan látogasson el a kert honlapjára, ahol angolul mindent megtalál.

Összehasonlítva a szegedi testvérével a leginkább eltérő attribútuma, a bennfoglalt növényektől eltekintve, a nagyságot leíró érték. Sokkal-sokkal nagyobb mint a szegedi és három tó is van a területen. Az egyiken egy úszó színpad is van, ahol minden hétvégén egy-két (néha há-négy is) komolyzenei és/vagy jazz koncert bonyolódik, amit a természetbarát-zenekedvelő nagyérdemű szintén ingyen hallgathat végig, miközben a hatalmas füves-pálmaligetes réten focizik a sarjakkal, vagy csak pic-nic-ezik.

Amint arról már szó volt, a legnagyobb látványosság a kerten belül az orchidea-kert. Itt az orchideák minden féle-fajtája megtalálható, amit az emberi képzelet valaha is megteremtett, sőt jómagam olyat is láttam, amilyenről legtöbbünk még álmodni sem merne.

Az orhideás részlegen belül is két kisebb egység kiemelt szereppel bír. Az egyik a "ködház" (mist-house), ahol egy speciális, hegyvidéki esőerdő típust modelleznek üvegházban. Itt 16-18  fok (brrr... a nyár szerelmesei persze kihagyhatják ezt a megállót) van és teljesen telített a levegő páratartalma.

A másik, talán a legexkluzívabb osztály a VIP-szekció, aminek magyar vonatkozása külön emeli annak fényét. A VIP-szekció egyedei egy-egy híresség (divatosabb szóval ma már csak celeb) tiszteletére kereszteződtek, na persze nem önszántukból. Megtalálható itt a hajdani Diana Hercegnő (fehér), Jackie Chan, Ricky Martin (a középső képen), Margaret Teacher (a csavart szirmokkal), meg még sokan mások tiszteletére elnevezett (és az ő nevüket viselő) orchidea-nemesítmény.

Tényleg különlegesek, de mindközül a legeslegszebb, a bennünket leginkább érdeklő példány, melynek tábláján ez olvasható:

"Ez a hibrid orchidea Ő exellenciája Mr ?, Magyarország miniszterelnöke után kapta a nevét, 1997 április 18-ai Orchidea-kertbéli látogatása alkalmából."

Aki ebből még nem jött rá annak elárulom, hogy Mr. ? pedig nem más, mint (és itt most vágyfokozó, sejtelmes egyre erősödő dobpergés hallatszik) Hooooorn Gyuulaaaaaaa (állva tapsolás, éljenzés, ováció, örjöngő tömeg...stb). És íme az ő kis virága, ami eredetileg narancssárga volt, de szóltak, hogy nem kéne, így ezt tudták kihozni belőle. Azért mégis csak jobb így, azaz inkább bal.

A magyarság jelképe, amit a bevezetőben említettem, nem a Gyuszi-virág, hanem a magyar-fa. Ez egy valamilyen típusú (biológusok előnyben), feltételezem trópusi fa, amit egy jeles alkalomból a szingapúri magyarok maroknyi csapata ültetett. Az emléktáblán a következő áll:

"Ezt a fát a szingapúri Magyar Nagykövetség és Közösség ültette 2000. április 2-án István, az első magyar király kr.e. 1000. Karácsony Estéjén történő, esztergomi megkoronázásának emlékére.

Éljen"

Ha már a magyar vonatkozások sorolásánál tartok, hát elárulom, hogy itt találkoztunk előszőr magyarokkal. Egyszer csak megdermedtünk Bettivel, és mint két szagotfogott véreb fülelni keztünk. Tényleg magyarul beszélnek? Misztikus érzés volt, akartuk is, hogy kiderüljön meg nem is. Olyasmi, mint amikor az ember kiskorában bújócskázott és izgult, hogy jajj, csak észre ne vegyék, közben persze titkon vágyott is rá. Aztán meghallottuk megint, és megint, meg újra. Nekem zakatolt a szívem, még most sem tudom, mitől féltem... Aztán váltottunk egy pár szót. Kicsit flegmák voltak, mert ők már egy éve itt vannak, mi meg (kis zöldfülűek) kiskutya modjára, farokcsóválva örvendtünk (legalábbis én) a nagy találkozásnak.

Aztán kicsit később egy másik magyar hangot is hallottunk. Ez vicces találkozás volt, mert mindketten bámultunk egymásra, ahogyan azt a híres borjú is teszi, közben persze sétáltunk tovább (nekem még azóta sem áll pontosan előre az orrom). Miután mindenki normálállásba tekerte a fejét, kiderült, hogy az a hölgy azért nézett annyira, mert éppen egy kedves ismerősével beszélt telefonon, persze magyarul, és úgy megörült amikor minket meghallott, hogy elállt a lélegzete. (Többszörös orgazmus.)

Remélem most már nem fáztok annyira, mindenki kellőképpen "átmelegedett". (Én teljesen. Itt olyan ku.va meleg van már megint...) Úgyhogy most nyomás kifelé a kertbe a lehullott falevelet összesepregetni!

vissza a Kedvcsinálóhoz

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.