Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, az Üveghegyen is túl, ott ahol a kurtafarkú malac túr...

Útrakeltünk.

7.05 - 8.30, Budapest-München. Valahol a Budapest felett egy borús vasárnap reggelen. 

A felhőkön túl persze mindig ragyog a Nap.:)

Alattunk a Kárpátok vonulata. Ugye, milyen szép?

8.30 - 13.20 Münchenben várakozva. Kicsit unatkoztunk. Az utolsó fél órában egyszer csak hirtelen ránk tört valami furcsa érzés, ideges szorogás. Azt hiszem, akkor fogtuk fel először igazán, hogy tényleg elutazunk, és tényleg nyárig haza sem jövünk. De aztán felszálltunk, és elmúlt.

13.20 - 8.30 (Szingapúri idő szerint, szóval Magyarországon és Németországban csak 1.30) Újra Magyarország felett... Alattunk Szeged... Ezért kellett Münchenbe repülnünk?! Talán, ha nagyon integetünk, felvett volna...

Utazás az éjszakába. Alkony a Fekete-tengeren.

Már majdnem Szingapúrban. Útvonal: München-Aschgabad-Delhi-Bankok-Szingapúr. Az utazás maga egyébként szörnyen kényelmetlen volt. Az ülések nagyon kicsik, és túl közel vannak egymáshoz. Persze, tízszeres áron, 2,5 millióért, van olyan ülés, amitől tízszer olyan messze van a másik ülés... és nem a buborékos vagy a mentes közül kell választani, hanem a száraz vagy az édes közül (esetleg scotch vagy bourboun)... Amúgy, minden rendben volt, legközelebb is Lufthansaval repülünk - főleg, mert már meg van a jegyünk... 2009. július 11. Szingapúr-München-Budapest.

Trópúsi felhők Szingapúr felett. Az ember legszívesebben rájuk huppanna, nem?

Aztán 8.30-kor leszálltunk Szingapúrban. Épp Deepavalira érkeztünk - a fény ünnepére, úgyhogy nemzeti ünnepből nemzeti ünnepbe csöppentünk.

Én (Betti) egy percet sem aludtam az utazás alatt, és meglepő módon egyáltalán nem voltam álmos - pedig otthon már éjjel fél kettő volt, mi meg egy nappal korábban hajnali 4.45-kor keltünk. Szóval, majdnem egy egész napot utaztunk.

Ahhoz képest, hogy miket olvastunk Szingapúrról, hogy milyen szigorú, hogy nem lehet rágót, ismeretlen eredetű cd-t, bizonyos gyógyszereket stb. bevinni, és meg sem állítottak a vámnál. Úgyhogy, végülis némi csempészáruval - másfél csomag Orbit rágóval - kiléptünk a reptér épületéből. Itt egyből csalódnunk kellett. Értetlenül néztünk egymásra: és hol van a fullasztó trópusi hőség?! Nem ezt ígérték... Végül fogtunk egy taxit, és előbb beugrottunk az átmeneti szállásunk kulcsáért az egyetemre, majd a Holland Drive 13-hoz hajtunk, az első otthonunkhoz...

vissza a Kedvcsinálóhoz

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.